Gyermekként azt gondoltam, ..."nagy költő" leszek!

....de a Sors nem gondolta így! Már pedig az ember

nem nagyon vitatkozhat a "Sorssal"! Mégis végig kísérte

életemet a VERS ! ...mintha kézen fogott volna !

Életem minden váratlan, sorsfordító pillanatában

velem volt.  Tehát, a vers a legjobb barátom!

...örömöm, bánatom megosztom vele, nem csal meg

és nem nevet ki, ...velem sír ...és velem örül.

Most egy új kor új kihívásaival is segít szembenézni!

...mert nem elég, hogy hosszú évek után megint írom is,

és nem csak olvasom a verseket, ...még a számítógép

- számomra idegen - világát is fel kell fedeznem!

Tarts velem, ha érdekel, hogyan boldogulok!

Gere Irén / Matasicsi

Álmok sírnak

a halott tegnapok

zárt koporsóiban

s kiáltanak felém:

Álmodj újra és

harcolj értünk!